Eltűnt Árpád-kori vagy középkori falvaink 16 - Tálod (Thalad) falu

Részletes leírás: Az egykori Tálod falu temploma a Bakony sűrűjében, a Vázsonyi-Séd patak mellett, Nagyvázsony közelében található. A falu a forrásokban legkorábban 1171-ben szerepel, mely Benedek veszprémi ispán végrendelete, mely szerint Tálod községben a leányának adta három ekényi földjét és négy szolgáját, akiknek a nevei a következők: Zuga, Miku, Szerém és Burucci. Kora középkori iratainkban Thalad néven említik. Tálod falu templomát a XIII. század elején építették. Tálod falut - Pulával együtt a korai időktől fogva a Rátót nemzetség birtokolta. 1324-ben a Rátót nemzetség tagjai, Keszi Lőrinc fiai, János és László mesterek a veszprémi káptalan jelenlétében újabb adománnyal gazdagították családi kolostorukat. Rokonaik beleegyezésével atyjuk a kolostornak adta Thalad nevű birtokát azzal a feltétellel, hogy 86 évig még ők használják. A falu és a templom sorsáról csekély információ áll rendelkezésre. A templom egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keletelt, torony nélküli falusi templomocska volt. Később a falu a közeli Pulával együtt a devecseri Csóron család tulajdonában volt. Amit bizonyosan tudunk, hogy a török hódoltság idején, 1548-ban a falut elhagyták lakói, és soha többé nem tértek vissza. Így a házak és a templom pusztulásnak indult, a területet a természet visszavette. Az évszázadok során teljes feledésbe merült a templom és a falu. A növényzettel teljesen benőtt romokat Rómer Flóris találta meg a XX. század elején. A templom feltárására 1970-ben került sor. A falu környéke a középkorban még más képet mutatott. A Vázsonyi-Séd pulai szakaszán ma is látható a három középkori halastó gátjának maradványa. Mindhárom halastó vize, illetve az abból kifogott élőhal a Tálodi-kolostor szerzeteseinek böjtös élelmezését szolgálta. A „tartalék“ halat a Klastrom vízmedencéjében tartották. A pálosok a már rendelkezésre álló kutatási eredmények szerint nagy hangsúlyt fektettek a vízgazdálkodásra. Szerény méretű birtokaik gazdasági lehetőségeivel és a remeterendi életvitellel harmonizálva általában arra törekedtek, hogy a kolostoraik közelében lévő vízforrásokat komplex módon, malmokkal és halastavakkal használják ki. A pálosok emellett kifejezetten törekedtek a közeli piacos központokban, mezővárosokban található jövedelmező malmok birtoklásának megszerzésére is. Az itteni Séd vizében bőven élt apró kishal, s ugyancsak nagy számban volt lakója folyami rák is. A Rátót nemzetségbeli Gyulaffyak egy tagja, Keszi (Keséi, Keszővi, Kresevi) II. Lőrinc alapította a táladi pálos kolostort Szent Erzsébet tiszteletére, a falu melletti erdőségben. Az alapítás pontos idejét nem ismerjük, azonban, ha elfogadjuk Hervay Ferenc feltételezését, miszerint: „teljesen hallgatnak a források az Idegsyt nevű kolostorról, ami talán azonos a Pula és Nagyvázsony között fekvő Táloddal, amelynek ugyancsak Szent Erzsébet volt a védőszentje, akkor azt mondhatjuk, hogy a táladi kolostor Idegsyt néven 1263-ban már biztosan létezett, s csak a későbbi források említik Tálod néven. Pál veszprémi püspök 1263-ban kelt írása szerint végig járta a Pálos kolostorokat, körülbelül ezen a helyen vagy a környékén egy Idegsít nevű kolostort említ. Ami biztosan állítható, hogy 1324-ben már létezett, hiszen 1324-ben Keszi Lőrinc fiai által új adománnyal gazdagodott a kolostor. Az 1324-es oklevél már egy kész templomot és kolostort említ, alapítása tehát a XIII. század végére eshet. 1369-ben „Tristianus fráter generalis“ kieszközölte, hogy I. Nagy Lajos király átírassa a kolostor alapítólevelét. A birtok adományt a király 1373-ban megerősíti. Ekkor Tálod birtokosa a Rátót nembéli Gyulaffy család volt. A kolostor, illetve annak temploma az alapító nemzetség temetkezőhelye is lehetett. A romoktól kissé lejjebb, egy kőből rakott medencénél fakad a Kinizsi-forrás. Ez a még ma is patakot adó bővizű forrás nyújtott lehetőséget a kolostor alapítására. A 13. század közepén alapított Pálos szerzetesrend számára épült monostort 600 m. hosszúságú kőfal vette körül. Az udvar északnyugati sarkában fakadt a bővizű forrás, és ugyanitt található a víztároló medence is. A kőkerítésen belül, az egykori udvaron különféle rendeltetésű épületek nyomai fedezhetők fel. A kolostor temploma egyhajós, 25 méter hosszú, egyenes szentélyzáródású volt. Ehhez csatlakozott az északi oldalon a szerzetesek számára épült 32x36 méteres, három szárnyból álló kolostor. A kolostort 1480 táján elhagyták a pálosok, akik a Kinizsi Pál által épített nagyvázsonyi új kolostorba költöztek, s helyüket ferences szerzetesek foglalták el. 1535-ben még 15 ferences szerzetes tartózkodott a falai között. 1552-ben Veszprémet megszállta a török, a kolostort a nagyvázsonyival együtt Magyar Benigna második férjének családja felrobbantotta, nehogy a törökök kezére kerüljön. Azóta az enyészeté. Az egyetlen, ma is álló jellegzetes falmaradványát a 19. század utolsó harmadában már Rómer Flóris is ilyen állapotban látta.