Eltűnt Árpád-kori vagy középkori falvaink 21 - Töttöskál és a Velétei palota

TÖTTÖSKÁL FALU Részletes leírás: A Szentbékkálla belterületének szomszédságában, az öreghegy tövében található Töttöskál falu templomának romja. A honfoglalás korában a Káli medence többi településéhez hasonlóan a Kál nemzettség szállásterülete. Írásos emlék 1296-ban említi először Töttöskál falut, amikor Sásdikállal és Kerekikállal együtt 1296-ban adta el az Atyusz nemzetségbeli Csaba és Bánd a Monoszlóiaknak, Thwtheus néven, de később Theutheus néven írtak róla. A templomot a XII-XIII. században építették, okleveles említést nem ismerünk róla. A templom falai alatt egy XI. századi, egyenes pengéjű kardot találtak, amit a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek. A falut 1326-ban királyi udvarnokok lakták, azonban mellettük úrbéres népek és egytelkes nemesek is lakták. A falu népe szőlőműveléssel foglalkozott, mivel a művelhető földterület igen kevés volt. 1338-ban a Theutheus néven említik. Szentbékkállához hasonlóan a 1341. április 15-én Károly Róbert királyi birtokként a veszprémi püspökségnek adta Tátika vára és tartozékai fejében, azonban május 3-án a fehérvári káptalan kiadott jelentése szerint az iktatás nem sikerült, mivel a töttöskáli népek is több kál-völgyi falu mellett nemeseknek és királyi jobbágyoknak vallották magukat. Az oklevél részlete: “Tuteuskaal falucskában (villula) Bence, Balázs fia Miklós, Ozene fia Bede, János fia Simon, Péter fia Demeter, István fia Jakab, Iwanka fia Pál, Benedek fia András és Gellért fia János magukat királyi birtokon élő királyi jobbágyoknak vallották...“ A falu lakossága így próbált kihátrálni a számukra kedvezőtlen egyházi függésbe kerülés alól. 1350-ben a fehérvári káptalan átírta az uralkodó rendelkezését. 1380-ban a falu neve Teutuskal, 1488-ban pedig Thythews. A veszprémi püspökség 1524. évi urbánuma “Thythewskal“ néven említi. 1531-ben a török elpusztította a falut és vele együtt a templomot is. A török kiűzése után a visszaköltöző lakosság újjáépítette az egyházi épületet, és egészen a XIX. századig tartottak benne istentiszteletet, bár lakossága Szentbékkállára költözött. A templomot 1876-ban már csak romként írják le. Szabálytalan négyszög alaprajzú. Bazalt kőfalazat, felületén kavicsos vakolat. Nyugati, 5-6 méteres magasságban fennmaradt falában középen kiomlás emlékeztet az egykori templomkapu helyére. Déli és keleti falmaradványa alacsony, az északi fala viszont jelentős magasságban áll. Egyenes záródású szentélyének déli oldalán egy résablak maradt meg. VELÉTEI PALOTAROM Szentbékkálla belterületének északi szélén, a Velétei dűlőben található a téglalap alaprajzú püspöki lakótorony 6,5-7 méteres romja. Nevét feltehetőleg valamikori tulajdonosáról kapta, hiszen Veléte faluról nem tudunk a környéken. A helyi mondák szerint a XIII. század végén III. Endre király egyik feleségének vadászkastélya lehetett. A XIV. században a veszprémi püspök építtette a gótikus stílusú velétei palotát a Káli-medencében. Anyaga bazalt tört kő egy-egy vörös homokkő és mészkő darabbal, amit kavicsos mészhabarcs tart össze. A habarcs alapanyagát szárazon helyezték a kőfalba és nedvesség hatására ott kötött meg, olyan erősen, hogy részben még ma is képes a falak összetartására. Falait kavicsos, néhol meszelt vakolat borítja. Ez az 1300-as évektől jellegzetes középkori építési technika, a Töttöskáli templom és a Salföldi pálos kolostor épületei is így készültek. 1552-ben a törők elfoglalta Veszprémet, ahonnan Köves András püspök Sümegre menekült. Az egyházi férfiú egyben katona is volt. aki minden anyagi javát a tőrök elleni küzdelemre fordította - egyszerűen élt és úgy is halt meg. Egy 1559-ból való birtok összeírás a Velétei palotát – mint „szentbenedekkáli palotát’’ - az ő tulajdonaként említi, miszerint a falu földesura, a veszprémi püspök itt palotát bírt, amely feltehetően azonos ezzel a rommal. 1590-ben pusztulhatott el, feltehetően a törököknek köszönhetően égett le. Mára egy helyiség maradt meg, félköríves záródású kapuval. Keleti oldalán nagy falkiomlás jelöli az egykori bejárat helyét. Nyugati fala alacsonyan áll, jórészt törmelékkel belepve. Az északi és déli falbelsőben 8-8 lyuk jelöli a gerendák helyét. A falon ma is látható konzol által tartott részen szuroköntó erkély volt, ahonnan a palota védői szükség esetén forró folyadékokat önthettek a nem kívánt látogató nyakába. A legenda szerint a török elől menekülő püspök a palota mellett a Tücsök oldalban kincsekkel teli aranyhintót ásatott el. A hintó hétévente felbukkan, helyét hajnalban kékes láng jelzi. A faluban ma is vannak, akik hisznek a legendában s titkon talán keresik is a kincset.