Eltűnt Árpád-kori vagy középkori falvaink 17 - Kisörs falu

Részletes leírás: A honfoglaláskor ez a vidék az Örs nemzetség szállásterülete volt. Kisörs templomát a XIII. században építették román stílusban. Szt. László király tiszteletére épített egyházáról 1263-ból származik az első említés. A mai Kővágóörs község az Árpád-korban Örs faluként települt. Kisörs Örs település nemesi része. A Cibrián család birtoka, ezért a XIV. század elején már Cibriánörs, vagy templomáról Szentlászlóörsként említik az oklevelek, eredetileg azonban neve Örskál volt. 1263-ban lakói helyi nemesek voltak. Kisörs a XIII. században települt, már ekkor kettős falu volt. Kisörs egy 1323-ban kelt dokumentumban szerepel először. Királyi udvarnokföld, részben a tihanyi apátság, részben nemesek birtoka volt. Fontos, hiteles történeti adatokat szolgáltat az 1329-ből fennmaradt Ábrahám és Rendes (Rendus) határjárásáról szóló oklevél, ahol Cybriánörs falut említik. 1333-ban plébániája szerepel a tizedjegyzékben. Az 1338-ból származó oklevél arról tudósít, hogy az almádi konvent előtt Czibrián unokái, Othmár Czibrián és Mihály a Szentlászlóörs-i, Felmáli szőlőhegyen fekvő szőlőjüket Nagyörsi Lórincz fia, János jobbágyainak öt márka dénárért eladják. Az 1341-ben készült oklevélből megtudjuk, hogy a fehérvári káptalan a király parancsára kiküldte speciális megbízottját, a király pedig Péter fia, Tamás mestert, liptói ispánt és csókakői várnagyot a Kál völgyébe, ahol jelen volt a veszprémi püspök és több veszprémi kanonok is, hogy a királytól cserébe kapott birtokokat körül határolják. I. Károly Róbert, hogy megszerezze Tátika várát a veszprémi püspöktől, hajlandó a káli völgyben lévő birtokait átadni a veszprémi püspökségnek és káptalannak. A megbízottak feladata volt a birtokok összeírása és a valódi nemesek kiszűrése, akiknek oklevélileg kellett a királyi udvarnál jelentkezni. A káli völgyben, Őrsön öt udvarnokot találtak, akik közül ketten oklevéllel nemesítettek, 19 személy pedig nemes várjobbágynak vallotta magát. A fentiek okán királyi részét a veszprémi püspökség kapta meg. A birtokcsere 1342-ben zárult le. I. Lajos király utasította a Kál-völgyi alattvalóit, hogy ezek után a püspököt tekintsék uruknak, és a püspök tiszttartóinak engedelmeskedjenek. A veszprémi püspökség és káptalan egyre erősebb birtokpolitikája érvényesült a Kál-völgyben. A püspökök kérésére I. Lajos 1362. év június 30-án megerősítette, hogy a veszprémi egyház hadakozó nemes jobbágyai a kamara adó alól is felmentést kapjanak. A veszprémi püspök elérte a királynál, hogy elővételi joga legyen a Kál-völgyben, azoknál a nemesi birtokoknál, amelyek nemesi tulajdonban maradtak, és amelyeket a birtokos el szeretne adni. Erre utal az 1377-ből származó királyi rendelet. Az oklevélből kiemelnénk, hogy Szentlászlóörs és Czibriánörs ugyanazt a falut jelenti, és a névalakban feltűnik Nagy-örs neve is. Ezt erősíti meg az 1361-ben kelt oklevél, amelyben szentlászlóörsi nemesek, Balázs és Péter, „Chibriántelek“ nevű birtokukat eladják Szentgróti Fülöp fiainak. Nagy Lajos uralkodásának idejéből származó, 1374-ben kelt levélben Eörsi Cybrian unokája, Lőrincz Kóvágóeörs, Kiseörs, Fülöp, Uzsa és Detk nevű birtokokat a királyra hagyja, mert utódai nincsenek. A XIV. század végén kihalt Cibrián család részeit a Döbröntei Himfiek kapták, akik mellett sok kis és egytelkes nemes élt itt. A templomáról középkori említést nem ismerünk. Ma már csak egy elhagyatott, rossz állapotú, alacsony kőfal maradt meg egy legelő szélén. Az 1542. év csendes, az ez évi összeírásban Boldogasszonyörs, Kisörssel és Sóstókállal együtt csak az egytelkes nemesi összeírásban szerepel. Kisörssel itt találkozunk utoljára, ahol 2 adózót említenek, Szász Mihályt és Kis Pétert. Kisörs faluban 1 telkes nemesek laktak. 1548-ban a török felégette, és lakossága Kővágóörsre húzódott. 1550-ben már meg sem említi a veszprémi egyházmegye plébániáinak összeírása. Ezt követően már Kővágóörsnek nevezik a Kisörs szomszédságában levő nagyobb települést. A XVII-XVIII. században már romként emlegetik Szent Lászlónak szentelt templomát. Részben falunév alakban a XVIII. századig hallunk róla, 1775 után pusztult el végleg.