Omega-Metamorfózis II.

Végtelen pusztaság Könnyű por szitál Bíborszínű ég alatt A nagy tömeg csak áll Íme, itt az ember, ránéz minden szem Az egybegyűltek várják, hogy új csodát tegyen Szótlanul megtöri Mégsem jut kenyér Nyomtalanul tűnik el Amihez csak ér A pusztítás csodáját a szélbe szórja szét Nála volt a kezdet, az embernél a vég