Ötven év magány, avagy mire tanítja az embert ötven év folyamatos munkaviszony

Kicsit pirulok (nem kicsit, Nagyon) de ez a naplóbejegyzés az én elmúlt ötven évemről szól. Pontosabban persze sokkal inkább arról, hogy miként éltem át a külső világ és a saját belső világom harcait. Amikor ötven éve elkezdődött mindez első munkahelyemen a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben viszonylag elágazásmentesnek láttam a jövőt, és nem volt elég képzelőerőm ahhoz, hogy megsejtsem mi vár rám. Már az első héten szemtanúja voltam az odalátogató miniszterelnökhelyettes halálos balesetének, és minden elég vészjóslóan azt jelezte, hogy lokálisan és globálisan is nagyon sötét, zavaros idők jönnek. Kicsit úgy éltem át, mint Örkény hőse Pisti a vérzivatarban. Most már csak abban reménykedhetem, és ezért is született meg a bogárnapló, hogy tapasztalatokban bővelkedő életem okulásul szolgálhat az utókornak.