Korál: Anyám, vigasztalj engem

Korál I. - B/2 Legszebb éveimben, még gyermek voltam én, azt hittem, hogy mindig kék az ég, anyám minden éjjel megfogta kezem, és az életről mesélt. Lassanként felnőttem és más ember lettem. Eltévedt az égen a csillagom. Elzárták a napot súlyos ködök mögé. Fáj és bánt minden, nagyon.