Csak Egy Senki - Vergődések

VERGŐDÉSEK Csak egy lépés poklom felé Egy pillanat az ördögé Csak egy hazugság magam felé Csak egy pofon a szellemé Még egy lépés poklom felé Új pillanat az ördögé Démonok állnak szemeim elé Elindulok a lejtőn... Halál magját szórja szét a gyengeség Bőszen táplál mindent már a veszteség Felzaklatott elmém aztán napról napra sújtják Figyelmem az jövőről a múlt felé taszítják Halandóvá válik lassan az összes reményem Az élet bosszul valamit vagy nevel a jóisten? Keresném a választ én egyre csak magamban De egyre kevesebbet élek jelen pillanatban Lassan kúszik fel a mélyből néhány hamis hang Elkerült eddig a fénytől, de sötétben lappang Fáklyákat látok régről, még magam gyújtottam Megfosztom őket a tűztől, önnön haraggal Jönnek még arcok a mélyből, mind belőlem van Távolodom a csendtől, erősebb már a zaj Mérgek, férgek, belülről szabdalt lélek Rémek, lidércek, vergődések Gyűlöl engem az összes arc, ami sötétből fakad Nem enged el engem, és minden seb újra felszakad Elég! Ez fáj