Lelkem tüskéi
Túlvilági hangok a mélybõl szólítgatnak engem
Lidércfények izzó tánca vakítja el szemem
Elérkezett a perc, hogy a lelkem kiszakadjon belõlem
Ahogy sötét folyosók mélyérõl vergõdik elõbbre
Mélyen nézz szemembe
És nyomorítsd meg a lelkem
Nézd végig ahogy meghalok
És semmivé lesz létem
A halál minden sötétsége taszít most a mélybe
A végtelenül néma, és üres ismeretlenségbe
Halott lelkek közt lebegve, az égrõl nézve látom
Ahogy földön fekvõ testemen úrrá lesz az álom
Mélyen nézz szemembe
És nyomorítsd meg a lelkem
Már semmit sem hallok
Már semmit sem látok
Az idõ nem oldja tenger kínom
Lelkem köré kínzó tüskéket fon
Halál ragadja el vérem, s lelkem
De ezek a sebek soha nem múlnak el
Mélyen nézz szemembe
És nyomorítsd meg a lelkem
Nézd végig ahogy meghalok
És semmivé lesz létem
Fájdalom, mi árnyként követ mindenhova
Sebek, amik nem gyógyulnak soha
Lelkem tüskéi mélyen belém fúródtak
És nem hagynak megbékélni már soha