Nép és elit, avagy „Így gondozd a magyarodat”

Valóban igaz, hogy minden népnek olyan vezetői vannak, amilyet megérdemel? „Időbe látó szemetek nem volt, de kezetek, hogy a hazát sírba taszítsa, igen”, írja a Tékozló ország című megrendítő eposzában Juhász Ferenc a Dózsa parasztfelkelésről, ami ugyanolyan „csinált” forradalom volt, mint 1848 vagy 1956. Egy évtizeddel Mohács előtt az ország uralmi elitjei megtorlásul kilakoltatták a népet a nemzetből, írja Andrásfalvy Bertalan. Akkor, hogy is van ez? Tisza István helyett Károlyi Mihály és Kun Béla lesz az „elit” 1918-19-ben, és hol van közben a nép? Arra keressük a választ, hogy vajon miként rontja egymást egyre nép és elit. Miért van a Hunyadiak óta általános anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi lejtőn az elit és nép egyaránt?