A politika, mint mutatványosbódé halála, avagy, hogy számolja fel a világot a „nem létező”?

Van valami diszkrét bája annak a groteszk helyzetnek, amelyben óriási indulatokkal tombol minden nemzetállami szintű lokalitásban a „politikai” küzdelem a hatalomért, miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy az, hogy lokális szinten ki és miként „kormányoz” az nem a lokalitások szintjén dől el. Sőt a lokalitások szintjén zajló látszólag „gyilkos” politikai színjáték/bábjáték éppen azért van, hogy a választópolgárok számára hihetővé tegye azt a gyermeteg mítoszt, hogy van olyan, hogy demokrácia, és ennek keretében a választópolgárok döntik el, hogy milyen rendszer, berendezkedés és kormány legyen. Ahogy Mark Twain írta, ha a demokráciában valóban szabadon dönthetnénk, csak nem gondoljátok, hogy megengednék nekünk. Ebből a láthatatlan csapdából nem lesz könnyű kikeveredni a világnak, pláne úgy, hogy egyelőre „önként és dalolva” egyre mélyebbre süllyedünk benne. Kérdés, van-e egyáltalán kiút?